• +36 70 560 5918 • hello@mantrajoga.hu

  • 1027 Budapest, Margit körút 31-33.

A jóga filozófiai alapjai – a húsevés elhagyása és ami mögötte van: az erőszakmentesség elve

Miért nem esznek a jógások húst?

Gyakran teszik ezt a kérdést azok a gyakorlók, akik elkezdenek érdeklődni a jóga, mint életmód után és azt tapasztalják, hogy aki komolyan veszi a jógikus alapelveket, szép lassan kiiktatja a húst az étrendjéből. Ez elsőre drasztikus lépésnek tűnik, és sokakban vált ki ellenállást, hiszen ki akar anyukája húsleveséről ellentmondásosnak tűnő filozófiai elvek alapján lemondani?

A húsevés elhagyása egy nagyon fontos jógikus alapelvhez, az ahimszához vagyis erőszakmentességhez kötődik. A legtöbb jógairányzat alapvető műként tekint Patanjali Jóga Szútráira, ami a jóga útjának első lépcsőfokaként szabályozó elveket ír elő (jama és nijama elvek). A tradíciót követve, ezeket az életünkbe beiktatva válunk alkalmassá a légzőgyakorlatok és ászanák kitartó gyakorlására, majd a meditációra is. Azért fogalmazza meg a szentírás a gyakorlás előfeltételeként ezeket, mert ezeknek az elveknek a betartásával tudjuk a tudatunkat nyugodt állapotban tartani, és elindulni a valódi fejlődés útján, aminek végső célja a teljes béke, a megvilágosodás állapota. A modern nyugati jógagyakorlás persze teljesen máshogyan közelíti ezt, a legtöbben a jógamatracon kezdjük és csak egy szűkebb réteg jut el a filozófia tanulmányozásához, és teszi szép fokozatosan élete részévé a tanításokat.

Patanjali alapelvei megfogalmaznak a jógi életmódjára vonatkozó előírásokat (például a tisztaság vagy az elégedettség), illetve erkölcsi szabályozó elveket. Ez utóbbiak egyike az erőszaktól való tartózkodás, ami nemcsak a fizikai erőszak vagy bántalmazás kerülését jelenti.

Az ahimszá elvét a jóga gyakorlók sokszor a vegán életmóddal azonosítják, és ez valóban egy fontos terület ahol az erőszakot ki tudjuk iktatni az életünkből. A húsevéssel közvetlen erőszakot nem követünk el, mégis olyan táplálékot veszünk magunkhoz, ami egy másik élőlény szenvedését okozva került a tányérunkra. A modern húsipar működését ismerve, ezt a szenvedést nem is csak az állatok megölése, hanem a nagyüzemi állattartás körülményei is súlyosbítják. Az állati eredetű ételek megvásárlásával hozzájárulunk a rendszer fenntartásához, ha megesszük őket az pedig a tudatállapotunkra hat az állat által átélt félelem és szenvedés miatt.

Az erőszakmentesség elve azonban sokkal több is annál, mint hogy ne együnk állati eredetű ételeket.

Ha valaki elhagyja a húst és mellette mélységesen elítéli a húsevőket, vagy a környezetét próbálja minden eszközzel „megtéríteni”, nem feltétlenül lesz közelebb az ahimszámegvalósításához, mint az a társa, aki még nem tudott lemondani róla, de a környezetével igyekszik békében és tiszteletben élni.

Az erőszakmentesség azt is jelenti, hogy tiszteljünk minden élőlényt, kezdve saját magunkkal. A tisztelet nem csak abban merül ki, hogy fizikailag nem bántalmazok senkit, az is hozzá tartozik, hogy nem kényszerítem rá a véleményemet vagy elvárásomat senkire. Elfogadok mindent és mindenkit olyannak, amilyen, hiszen én csak a saját életemért tudok felelősséget vállalni, mindenki más szabad akaratából azt tesz, amit akar.

Ezek nagyon szépen hangzanak, de a gyakorlati megvalósítás sok önismeretet és odafigyelést igényel. És időről időre hibázunk, hisz teljesen más mintákat láttunk a családunkban, környezetünkben. Hiába vagyunk elkötelezett lelki gyakorlók, bizonyos élethelyzetek előhozzák belőlünk a régi beidegződéseket, pont azért, hogy megtanuljuk másképpen látni és csinálni. Erőszakmentesség magunkkal szemben az, ha elfogadjuk azt, amire éppen képesek vagyunk. Ha rá tudunk látni a hibáinkra, és törekszünk jobbá válni, és olyan emberi kapcsolatokat működtetünk, ahol ezekről lehet beszélni.

Az ászanák gyakorlása során is fontos szem előtt tartani az erőszakmentesség elvét. Ezt úgy tudod megvalósítani, hogy nem kényszeríted magadat bele egy pózba sem, elfogadod a határaidat és lassan, kitartóan próbálsz bennük fejlődni, úgy hogy nem okozol fájdalmat vagy sérülést magadnak.

Ha szeretnéd ezt a jógikus alapelvet megérteni és alkalmazni, akkor azt javaslom, hogy kezdd magaddal. Kíméld a tested a jógaórán és a hétköznapokban pedig figyeld a viselkedésed. Ismerd meg magad és törekedj rá, hogy minél kevesebb erőszakot alkalmazz másokkal vagy magaddal szemben. Emellett persze nagy áldás, ha az állatok iránti együttérzésből a húsról is le tudsz majd mondani, de ezt se erőltesd vagy siettesd. Meg fogod érezni azt a pillanatot, amikor könnyedén, lemondás nélkül tudsz áttérni a vegetáriánus vagy vegán életmódra.